„Sejtelmes, baljóslatú címe van ennek a kötetnek. Csipkerózsika meséjében a tizenharmadik tündér szór végzetes átkot a gyermekre. Az átok beteljesül, de a mese hőse végül mégis megmenekül: a szerelem megváltja.
Ezek a versek gyakran apró, hétköznapi pillanatokat merevítenek nyugtalanító látomássá, vagy szokványos mozdulatsorokban látják meg a sorsmintázatot. Pontos képkivágással mutatják meg, milyenek is vagyunk, milyen az életünk. Az elmúlt évek szorongató atmoszféráját aligha lehetne pontosabban megírni, mint ezekkel a sorokkal: „könyveket daráltak le / és iskolákat zártak be / a gyerekek az óvodában / lélegeztetőgépeset játszottak”.
Az olykor sötét hangulatot azonban éleslátó humor is ellensúlyozza: „Egy férfi Messengeren / Kikericset küldött nekem. / Eszembe jutott Apollinaire... / Maga engem mérgezni mer?!”
A fenti poén a vájt fülű olvasóhoz szól, aki örömmel ismeri fel ebben a költészetben a kortárs magyar szerzők hatását is, és rögtön érzi, hogy Vígh Pistike valahonnan Tolnai Ottó soraiból kóválygott át ide, ahogyan Szabó T. Anna versére is született nagyszerű parafrázis. A groteszk is jelen van, méghozzá ilyen felejthetetlen sorokban: „hajlott hátú kentaurok / ferde szájú hasbeszélők / tikkelő vámpírok / megbuktatok színem előtt”.
Drajkó-Sárosi Kinga éleslátása azt bizonyítja, hogy igenis van megváltás az átok alól. A szerelem, ezt eddig is tudtuk, segít rajtunk. De felébreszthet bennünket tetszhalott álmunkból a tiszta hangú költészet is.”

Tóth Krisztina

„Drajkó-Sárosi Kingának sikerült légtornászként megkapaszkodnia a betűk támasztotta üresség és teljesség – egymásnak csak ellentmondani látszó – határmezsgyéin. (...)

A József Attila- és a Pilinszky-hagyomány is megelevenedik a szerző tollán, ahogyan ez például a Világhálóban vagy az Egy Pilinszky-vers negatívja című szövegekben történik. Megejtően szép a Radnótira való emlékezés, sugallva az olvasó számára az Erőltetett menet verselésmódját. Hasonló örömmel ismerjük fel másutt a Szabó Lőrinc-allúziókat, amott pedig Weöres, Tóth Árpád vagy Babits hangját. (...)

Nem kétséges tehát, hogy (...) a Horgász szerencsétlen, a Kávéház, a Merengés költözésről – és még nem kevés vers e kötetben – a mai magyar költészet legjobbjaival rokonítja a szerzőt. Poétikában, stílusban, világképteremtő szándékban egyaránt.

Fűzfa Balázs”

(Részletek a kötet utószavából)

Lórika, a kis aranyosarcú kakadu, született nyelvzseni.

Különleges papagáj, aki nemcsak malájul, angolul vagy magyarul ért és beszél,

hanem természetesen az állatok nyelvén is.

Így tud tolmácsolni kis gazdája, Peti, és Csodaerdő állatai között.
De mitől félhet egy kúszókenguru?
Sikerül-e kiszabadítani az orvvadászok csapdájába esett tigrist?
Mivel válthatjuk ki magunkat a szobafogságból?
Ki lesz a leggyorsabb futó?
Hogyan énekelnek a sziamangok?
Milyen a valódi szépség?
Sikerül-e megmenteni az erdőt?
Túljárhat a ravasz kancsil a maláj cibetmacska eszén?

Milyen lehet a Föld legnagyobb virága?
 
Ha kíváncsi vagy, kalandra fel!
Lórika a könyv 17 meséje során érdekes állatokkal találkozik,

sokat tanul hűségről és barátságról, segítségnyújtásról és összefogásról,

szépségről és hazugságról, szeretetről és családról, félelemről és bátorságról.

A csodálatos szépségű Indonéziában végül – Petivel együtt –

rátalál az igazi kincsre.

A kedves Olvasó a Lórika kalandjai című mesekönyv
történetének folytatását tartja a kezében.

Lórika, a kis aranyos arcú kakadu valóságos tolmács.
Beszéli valamennyi állat nyelvét, de szót ért az emberekkel is.
Kis gazdájával, Petivel, közösen segítenek a bajba jutott állatokon;
s értékes, új barátságokat kötnek.
A varázslatos indonéziai dzsungel után most hazaköltöznek Magyarországra,
innen követhetjük Lórika és a Szentkirályi család kalandjait.
Együtt fedezik fel a főváros, Budapest szépségeit, s izgalmas kalandokba keverednek
egy hétvégi kirándulás alkalmával a Hortobágyon és egy olyan különleges helyszínen,
amelynek addig még a létezéséről sem tudtak.
Hőseink itthon is segítenek a rászoruló állatokon, s meggyógyítanak egy erdőt.

Végül ismét ragyogó kincset találnak: mindannyian 
felfedezik, hogy mi a legfontosabb kötelék a világon.

Lorika, the little citron-crested cockatoo, is a natural born language genius.

He is a unique parrot, a polyglot, who speaks not only Malaysian, English
or Hungarian, but understands the language of animals too.
This way he can mediate between Peti, his little owner,
and the animals of Wonder Forest.

But what can a tree kangaroo be afraid of?
Is it possible to free a tiger from the trap of poachers?
How can you redeem yourself from being grounded?
Who is the fastest runner?
How do the Siamangs sing?
Can they defend Wonder Forest?
Can the cunning mouse-deer outsmart the civet?

What does the largest flower of the Earth look like?

If you are interested, join the adventure.
Throughout the 17 tales of the book, Lorika meets interesting animals,
and learns a lot about loyalty and friendship, giving help and cooperation,
beauty and lies, love and family, fear and courage.

In exceptionally beautiful Indonesia Lorika finds the real treasure with Peti.

If you would like to know more about the animals in the book, visit
lorikasadventures.com.