A látogató

– Tóth Krisztina Somnivore c. verse dallamára –

Érkezése meggyfavirágok titka

Hunyorgó szemmel kislány újra

Az ember mindig körbe jár ha

Hazatér csak ugyanaz marad

Minden illat egy-egy emléket nyit

Fogynak kis lelkedből a régi dalok

Mire megtalálod már elvesztetted

Magadat mint macska a gombolyagot

De kergeted hisz minden innen indult

Visszajöttél mint elfeledett félbehagyott

Mozdulatért ha ugyanazt az utat járod be

Mért gondolod hogy minden úgy maradt

Nem ismered immár ezt a nyelvet

Kivel történt meghalt nem hiányzik

Hogy ne tudnád ott lakott a házban

A gaz benőtte innen alig látszik

Idill

Azon a délután a szobában ültünk,

a lányom és én.

Különleges hajfonatot készítettünk,

ő a babájának, én neki.

Látod? Ilyen egyszerű ez.

Mi ügyesek vagyunk.

Nem lesz az életben semmi gondod.

Együtt mindent megoldunk.

Csak fogod ezt a tincset, így, szépen,

arra rá, a másikat keresztben, pont,

mint a kalácsnál.

Aztán megsütjük a süteményt,

közben énekelünk majd.

Annyi dolgunk van ma, de mesét is

olvasunk, felsorolni is nehéz,

mennyi móka vár.

Készíthetünk öltöztetős babát,

rá divatos holmikat, felnyitjuk a zongorát,

elővesszük a kottákat.

Csak nézett rám, könnytől csillogtak

azok a drága, szép szemek:

„Anya, én nem maradhatok addig.”

Az a délután,

a szoba,

a lány

nem is létezett.

Az vagyok neked

tizenharmadik tündér vagyok

utóíz a szádban

nem jövök ha nem akarod

elkerülhetsz na bátran

és nem is nem garantált

mint rózsa illata

valószínű eső vagyok

hamuegek szorzata

várakozás elmaradás

de rád már jellemző vagyok

emlékezés kifogás

benned sompolyog

Casablanca

minden történet főhősei közül

épp az enyém kell legyél és épp

ide kellett betoppannod most

mikor már egészen belenyugodtam

az említésre méltatlan események

sodrásában ellustult egyáltalán

nem felkavaró leszedált szárnyatört

pillangó alig pihegő kiszolgáltatottságába

épp most és épp ide épp hozzám

pontosan miért is hogy bizonyítsd

az ártatlanságom a tehetetlenségem

az örökös fesztelenségeddel pimaszságoddal

imádni való szemérmességgel megvallott ragaszkodással

humorérzékkel játékossággal vegyes elragadtatásban

hogy végül aztán visszanövesszem a repüléshez

oly elengedhetetlenül szükséges bátorságomat

hogy mindenkinél jobban dicsérjelek

kérleljelek halhatatlanul

ha már a világ összes története közül

pont az enyémbe kellett beleilleszkedned

Átlépő

hajlott hátú kentaurok

ferde szájú hasbeszélők

tikkelő vámpírok

megbuktatok színem előtt

elég volt köszönöm

hatásos minden

a vadászat véget ért

elmegyek innen

hajnal hatkor illatok

keltenek a ködben

akármit is akartatok

tudnátok szebben

Hőhullám

Nyuvad a tűz sustorog

Szikrázik űz kujtorog

Duruzsol kialszik feltámad

Szétterjed elönt és kiárad

Felgyújtott vérem kiömlik

Piros lángokban megfürdik

Már izzik a vár a liget

Csak az Isten állíthatja meg

Terjed a tűz pusztít

Lombkoronák lobbannak

Estére már nem marad

Teteje a házaknak

Minden csupa izzás

Perzselő förgeteg

Lobogó látomás

Lázas nagybeteg