„Valamikor a borsóföldek verebei is róla beszélgettek Magyarországon.” – idézi fel Vay Sándor/Sarolta alakját Krúdy Gyula 1926-ban. Az idő, a legszigorúbb kritikus, mára bebizonyította, hogy a különc szerző történeti tárcái a hazai kultúrhistória kiapadhatatlan kútforrását jelentik.
Katonahistóriáinak kötetnyi vonulata többéves kutatás eredménye. A főként családi hátterű írások az 1895–1916 közötti időszakban születtek, évszázadokat kötnek össze, különleges egyéni és közösségi eseményeket, sorsokat, drámákat megörökítve.
Fontos adalékokkal bővül a magyar huszárság története, a Ludovika Akadémia alapítása, 1848/49 dicsőséges szabadságharca, a honvédség 1867 utáni újjáalkotása. A szerző figyelme a katonaköltők – Bessenyei György, Petőfi Sándor, Gyóni Géza – pályájára és a magyarság asszonykatonáira – Rozgonyi Cicelle, Bebekné Patócsy Zsófia, Széchy Mária, Lebstück Mária – is kiterjedt.
A kötet sajátos részét képezik az első világháború során Svájcból küldött történetek, melyek tanúsítják, hogy a határon túl rekedt szerző vigyázó szemeit le sem vette hazájáról. Haláláig Hunnia „vitéz, bátor, nagy, diadalmas honvédseregéről” álmodott.